Belátható, hogy egy levelezőrendszerben vagy véges kvóták vannak, vagy végtelen sok pénzt kell szánnunk a háttértárakra.
A véges és végtelen bájos kapcsolata lépten-nyomon át meg átszövi életünket. Nekem például csak véges számú gyermekem van, akiknek csak egy valódi részhalmazával jártam a sebészeten (Pont a fiúkkal), mégis végtelen sok odafigyelést igényelnek.
Mióta megvettük a házat azóta akarok megszüntetni egy veszélyforrást, ami nagyon szúrja a szemem:
Nem várom meg, amíg valakinek fizikailag szúrja a szemét. A megoldás egy három darabos teniszlabda csomag keretében állt elém egy áruházban, kétszázötvenért. Gondolom játszani nem lehetne velük.
Aki látta a Következő három nap című kiváló filmet, az tudja hogyan kell teniszlabdát lyukasztani. Már izzítom is a szerszámot.
Elég szívós egy teniszlabda, első körben nem is sikerült kilyukasztani.
Másodikra igen
Felszerelve megóvja szemem fényeit.
Ismeritek a végtelen sok szobás szálloda paradoxonját? És az megvan, hogy mielőtt az emberek átálltak a tejszínhabos kupakra minden vonóhorgon teniszlabda volt?